A tér meghatározó épülete az 1913-ban épült római katolikus fogadalmi templom, a püspöki palota, a papi szeminárium, az apáti kollégium, az egyetem épületei, a posztromantikus-kora modern loggiasor - alatta a történelmi szoborcsarnokkal és a Dömötör-torony. Egészen különleges építészeti egységet sugall a szegedi Dóm tér. Annak ellenére így van ez, hogy épületek más-más korhoz, építői szándékhoz köthetők. A már létezőhöz való igazodás, a lenyűgöző hatást célzó törekvés azonban hozzásegített, hogy a végeredmény eklektikus mivoltában is harmonikus egész legyen.

A tér leghangsúlyosabb épülete a Fogadalmi templom. Az ország negyedik legnagyobb temploma a nagy árvíz levonulása utáni ünnepélyes fogadalom tárgyiasult eredménye. Erzsébet királyné védnöksége alatt indult a megvalósítására országos gyűjtés, majd 1903-ban építészeti pályázatot írtak ki a tervezésre. Ennek ellenére végül Schulek Frigyest bízták meg a munkával, és az 1911-re elkészült rajzokat még a kivitelezés ellenőrzésével megbízott Foerk Ernő is módosította. Így alakult ki az észak-itáliai román stílust idéző téglaarchitektúra, amelynek megépítéséhez 1913 nyarán kezdtek neki.

A templom falai már magasan álltak, amikor az első világháború kitörése megszakította a munkát. A folytatás érdekében 1921-ben indult új gyűjtés: ennek köszönhetően 1924-re állt a kupola, a következő évben a két torony, és 1930-ban felszentelték a templomot.
A dóm altemploma a Somogyi Könyvtár felőli oldalon, a nyugati torony mellett nyílik. Innen folyosó vezet a kereszthajó alatti sírokhoz, illetve a kupola tengelyében levő kápolnához. A folyosón fényképek mutatják be a templom építésének fázisait, rövid leírások méltatják az itt nyugvók érdemeit.

Trianon után Szegedre költözött a kolozsvári egyetem és a város lett az érsekség székhelye is. Szeged kitüntetetten fontos város lett: az egyetem Rerrich Béla méltóságteljes, ugyancsak téglaburkolatú együttesében kapott helyet a Dóm előtti tér körül. A teret szegélyező falakra a történelmi Magyarország címerei kerültek, az árkádok alatt nemzeti pantheont alakítottak ki.
A tér különleges színfoltja a Fogadalmi templom balján álló zömök torony. A barokk Szent Demeter-templom bontásakor bukkantak elő a gótikus maradványok, amelyek egy részét - többek között Móra Ferenc követelésének engedve - megtartották. A torony belsejét keresztelőkápolnává alakították, a falakat a közeli diadalkaput is jegyző Aba-Novák Vilmos freskói díszítik.
A Dóm tér ma a város leglátványosabb rendezvényeinek helyszíne. (Szegedi Szabadtéri Játékok, Dóm téri Advent)


Három nagy egyéniség kellett ahhoz, hogy a szegedi Fogadalmi templom és az azt körülvevő Dóm tér épületegyüttes létrejöjjön, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Glattfelder Gyula csanádi püspök és Rerrich Béla műépítész. Legszebben Bálint Sándor néprajztudós és művészettörténész írta le a Fogadalmi Templommal szinte összeforrt Rerrich Béla által tervezett és kivitelezett Dóm téregyüttes létrejöttét. Ez a téregyüttes a két világháború közti időszak egyik legszebb magyar építészeti alkotása. U alakban fogja közre a legartisztikusabb hazai modern térkompoziciót. Nyugati oldala a kollégium és a Hittudományi Főiskola, délnyugati sarka a püspöki palota, déli és keleti oldalán egytemi tantermek és kutatóintézetek foglalnak helyet. A klinker téglából készült együttest főleg az észak-európai országok téglaarchitektúrája ihlette, járt is korábban Rerrich Béla ezekben az országokban is építészeti tanulmányúton, tanulmányozta is a modern stockholmi városháza stílusát, de persze nincs szó közvetlen hatásról, a Dóm tér megalkotása a XIX. század történelmi stílusának legérettebb, legnemesebb, legegyénibb kifejezése. Az archaizálás itt szinte megfoghatatlan, mégis jelen van, az itt felépített épületek klinkerburkolatának komorságát az oszlopok és a részletek játékossága oldja fel. Bálint Sándor Borbíró Virgilt idézi: A szegedi kísérlet elvitathatatlan sikere mellett is épp úgy önmagában való, egyszeri, alkotójának rendkívüli egyéniségéhez kötött mű maradt, mint Feszl Frigyes pesti Vigadója.
Rerrich Béla művészi teremtőerejét a középkori mesterekre emlékeztető anyagtisztelettel és alázattal tudta párosítani, emlékeztet Bálint Sándor. Az alkotói művészet az utolsó percig, ott a kőművesek állásain is formálódott a kezében. Ő tervezte nemcsak az épületeggyüttest, hanem a legkisebb iparművészeti feladatokat is. A helyszínen adta a legjobb iparosok kezébe a rajzokat, még a helyszínen is formálódott keze alatt az eszményi egész minden részlete. Érzékelte minden darab kő, üveg, vas vagy sarok és sík helyzeti lehetőségeit. Meghitt és baráti volt együttműködése az iparosokkal, erről legendák keringtek később Szegeden. Bálint Sándor jóvoltából név szerint is ismerünk néhányat azok közül, akikkel Rerrich együtt dolgozott, köztük volt a budapesti Thék Endre, Seenger Béla, Forreider Béla, a szegedi Bille János, Kocsis Ferenc, Lengyel Lőrinc, Takács János, Erdélyi András. Nagyobb önállóságot csak Ohmann Béla (1890-1968) szobrász, Virágh Pál (vasmunkák kivitelezője) és Lenovszky György (kápolna festése) kaptak, de ők is Rerrich Bélával összhangban tevékenykedtek. Ohmann és Rerrich együttmunkálkodása teremtette meg Szent Gellért tömör alakját vagy a püspöki palota kerti részén lebegő Mária-szobrot.

Az árkádok alatti Nemzeti Emlékcsarnok (Pantheon) megvalósítása kiválóan sikerült. A szegedi Nemzeti Emlékcsarnok a Dóm téren, a körbefutó árkádok alatt található. Az 1930-ban létesített, azóta továbbfejlesztett Pantheon szobrai és domborművei a magyar történelem, irodalom, művészet és tudomány kiváló alakjait ábrázolják. A gyűjtemény a magyar portrészobrászatnak csaknem teljes keresztmetszetét adja. Alapját Stróbl Alajosnak, a XIX.-XX. század fordulója egyik legjelentősebb szobrászának hagyatéki anyaga képezi. Gond is van azóta már vele, az ott elhelyezett szobrok és domborművek egyenetlen színvonalát már 1959-ben szóvá tette Bálint Sándor, úgy ítélte meg, hogy több szobor is cserére szorulna. (Sajnos ez ma is így van, számos szobor igen szerény állapotban van, köztük Lechner Ödön szobra vagy József Attila és Vörösmarty Mihály domborműve, elkelne a folyamatos karbantartás is.)
Rerrich a Dóm tér építésével összefüggésben, 1931-ben megtervezte a XI. századból származó Dömötör-torony felújítását és annak keresztény szimbólumokkal díszített vasajtaját. Szeged büszkesége, legrégibb emléke ez az kis román- és gótikus torony.

(wikipedia)

A figurákat valóságos alakokról mintázták:

rektor - Klebelsberg Kunó
dékánok - Brassai Sámuel, Kolozsváry Sándor, Tóth Lajos, Herman Ottó
diákok - Dugonics András, Zágoni Mikes Kelemen, Petõfi Sándor, Szemere Bertalan, Vasvári Pál, Barabás Miklós, Bercsényi Miklós, Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Tinódi Lantos Sebestyén, Vedres István
pedellus - András József

A zenélő óra kivitelezésén egy éven át dolgoztak. Két szerkezetet alakítottak ki: az egyik az órát hajtja, a másik a szobrokat mozgatja. Ezeket hangszekrény egészíti ki. Néhány érzékeny szögezett acélhenger és apró üvegfiolákba zárt pár csepp higany alkotta az eredeti szerkezetet. A hangokat azután mikrofonnal erősítették fel. A zenedarabokat Belle Ferenc javaslatára Siklós Albert professzor állította össze, az alábbi témák alapján:

Ballag már a vén diák
Egy régi magyar karácsonyi ének
Szegedi népdal
Tinódi Lantos Sebestyén: A szegedi veszedelem

A harangjáték műsora nyolc percig tartott, ezalatt kivonult a 18 figura. Este a diákok automatikusan kigyulladó színes lampionokkal jelentek meg, egy nagy, villogó szemű bagoly huhogásától kísérve. A Dóm téri zenélő órát 1936. augusztus elsején helyezték üzembe, a zene pedig tíz nappal később szólalt meg először.
Az óra számlapja 250 cm átmérőjű, a hold és a csillagrendszer színes képei láthatók rajta, Rerrich Béla eredeti elképzelése szerint. Rézdomborítás díszíti a számlapot, a tizenkét állatövi jegy jeleivel.

(SZTE Egyetemei Könyvtár)