Boszorkány, bábszínház és körtemuzsika – többek között ezek a hétvégi szegedi téltemetés kellékei. Célbadobással tettük próbára szerencsénket, és egy paraván mögött, királylányként fényképezkedtünk. A Klauzál téren kicsik és nagyok élvezték a tegnapi enyhe időt és a kürtőskalács illatát.

Hercegre váró királylányként és bátor páncélos lovagként pózoló fiatalok, színes, csattogó lepkéket toló és kereplőket forgató gyerekek, valamint forralt bort kóstolgató apukák és anyukák lepték el a Klauzál teret tegnap: így temették a szegediek a telet.

– Jól érzem magam – mondta szégyenlősen az 5 éves Marci. Anyukája elárulta, biztos azért érezi jól magát a kék szemű kisfiú, mert ügyes volt a célbadobásnál, és már kürtőskalácsot is ettek. A bábszínház előadására vártak.


A tér közepén felállított boszorkánybábura bárki tűzhet cédulát: azt kell ráírni, amit a téllel együtt el szeretnénk űzni. Találtunk olyat, aki a hideget, a szegénységet vagy a lopást írta rá a cetlire. De olyan fecnire is akadtunk, amin azt olvastuk: „szeretnénk, ha G. nem pisilne be többször".

Az enyhe idő sok szegedit kicsalogatott a térre. Az árusok azonban mégsem voltak elégedettek: azt mondták, az emberek csak nézelődnek, de nemigen vásárolnak. Pedig a drágább, több ezer forintos kézműves termékek mellett kínálnak pár száz forintos apróságokat is, hiába.


– Szeretjük az ilyen rendezvényeket, mert jó a hangulatuk, az illatuk. Olyan, mintha fél-egy órára egy másik városban járnánk – mosolygott az egyetemista Tamási Edina.

A sorok között sétálva mi is úgy éreztük, temetjük a telet. A hideg hónapokra emlékeztető bundák és a karácsonyi vásár hangulatát eszünkbe juttató forralt bor illata mellett a tavaszi madárcsicsergést idézte a körtemuzsika, és a virágos mező színeiben pompáztak a színes szélforgók.

Kovács Kriszta